A magyar filozófia napja – Fenomenológia és társadalom

„A magyar filozófia ma – Fenomenológia és társadalom”
Filozófiai és Társadalomelméleti Intézet / Etikai, Jogi és Alkalmazott Filozófiai Központ
hétfő, május 20.
Filozófiai és Társadalomelméleti Intézet, I. emelet ul. Kraljice Natalije 45., Belgrád

Tisztelettel meghívjuk Önöket “A magyar filozófia napja – Fenomenológia és társadalom” elnevezésű konferenciánkra, amely a Filozófiai és Társadalomelméleti Intézet és az Etikai, Jogi és Alkalmazott Filozófiai Központ szervezésében kerül megrendezésre.
A konferencia kétnyelvű lesz, az előadásokat konszekutív fordítás kíséri. (Fordítók: Losoncz Alpár és Losoncz Márk)

Amióta létezik a fenomenológia, azóta léteznek a vele szembeni ellenvetések, amelyek szerint képtelen kapcsolatot tartani a társadalmi valósággal. A fenomenológia fejlődése első évtizedeinek kritikus kortársai azt állapították meg, Leo Strausstól Ernst Blochig, Hannah Arendtől Eric Voegelinig, hogy az intim, magányos tudat elméletéről van szó, vagy a túlontúl absztrakt Dasein ontológiájáról, amellyekkel képtelenség megragadni a politikai, a gazdasági és a jogi mező komplexitását. Azonban már Husserl filozófiáját is lehet e tézis cáfolataként értelmezni, Husserl hűséges vagy eretnek követői pedig egyenesen elképzelhetetlenek a közös szférájának tematizációja nélkül. Tehát az a kapcsolat, amelyet a „Fenomenológia és társadalom” feltételez, nem magától értetődő, de nem is lehetetlen.

A fenomenológia a magyar filozófiai tradíció egyik leggazdagabb áramlata. A fenomenológia nem csupán az Osztrák-Magyar Monarchiában jött létre, hanem a gyökereit tekintve is rendkívüli jelentősége volt e térség filozófiai teljesítményeinek, elegendő csak Brentanóra vagy Meinongra gondolni. Ez a tény megnyilvánult a magyar filozófia fejlődésében is, amelyben a fenomenológia a létrejötte óta meghatározó szerepet töltött be. Az ifjú Lukács ún. heidelbergi művészetfilozófiájában egy fenomenológiai esztétikát épített ki, Husserl és Heidegger után a freiburgi filozófiai katedrát Szilasi Vilmos vette át, ezen korszak filozófusai pedig – Schütz Antaltól Pauler Ákosig – rendszeresen foglalkoztak fenomenológiai kérdésekkel. A 21. században nem túlzás a fenomenológia reneszánszáról beszélni Magyarországon, ezt a Magyar Fenomenológiai Egyesület (honlap: www.fenomenologia.hu) munkája jól mutatja. Azt mondhatjuk, hogy a fenomenológia ismét az egyik legfontosabb a filozófiai irányzatok között.

A begrádi „A magyar filozófia ma – Fenomenológia és társadalom” elnevezésű konferencia magyarországi és szerbiai filozófusok együttműködésének eredménye, a magyar filozófusok vendégszereplése pedig másnap is folytatódik Újvidéken, magyar nyelven, a Forum Könyvkiadó Intézetben.

9:00 Bagi Zsolt: Fenomenológia és társadalomfilozófia. A fenomenológiai közösség
9:50 Petar Bojanić: Mi (Wir; Wirsein): Az intézményi cselekvés feltételeiről Heideggernél
10:40 szünet
11: 00 Losoncz Alpár: Töretlen és megszakított interszubjektivitás: Merleau-Ponty és Sartre társadalomfilozófiája
11: 50 Ivan Radenković: Az ideológia korlátja és Mikel Dufrenne kritikai fenomenológiája
12: 40 szünet
14: 00 Takács Ádám: Interszubjektivitás, társadalmi világ és objektiváció: egy egyirányú fenomenológiai viszony?
14: 50 Losoncz Márk: Az áru hiperfenomenológiája
15: 40 Farkas Henrik: Előítélet, elnyomás, ellenállás
16: 30 szünet
16: 50 Pavlovits Tamás: A francia fenomenológia teológiai fordulata és a végtelen ideája Descartes-nál
17:40 Sanja Todorović: A logika és az idő viszony a korai Derrida Husserl-értelmezésében

APSTRAKTI I BIOGRAFIJE